Tegnap rosszul éreztem magam. Annyira, hogy már a halál gondolata sem

elégíthetett ki. Hiányzott. Hiányzik. Nem  bírom. Megfordult a fejemben

persze, a gondolat, mi lenne ha kifüstölne tyúkszaros kis életem, de mégsem

erre vágytam. Csak rá. Ő az. A gyógyszerem. Most vettem be. Xanax.

Milyen szépen csöngő név egy tudatmódosítószernek... mintha lebegnék...

de lehet, hogy csak beképzelem az egészet. De ha lebegek is, nem feléd.

pedig most csak hozzád vinne a szél, az utam, lábaim gondolkodás nélkül

állnának rá arra az útra merre hozzá mehetnék, macskakővel kirakott,

kijáratlan ösvényen.