A napraforgó az én virágom,

Isten bizony nem is bánom,

Úgy hasonlítunk mi egymásra,

Mint az ikrek hasonmása.

Forgunk erre,forgunk arra,

Keressük hol Nap sugara,

Melegebb és erősebb,

Így a virág lehet szebb.

Mikor megunjuk a Napot,

Szárainkat lehorgasztjuk,

Szirmainkat összehuzzúk,

És a sok magot mind kirázzuk.

Fel szabadult koronánk,

De ,ha újból jön a nyár,

Megint forgunk jobbra -balra

Mert miénk a Nap sugara

Vilhelem Margareta    [ W.B]