A napraforgó az én virágom,

Isten bizony nem is bánom,

Úgy hasonlítunk mi egymásra,

Mint az ikrek hasonmása.

Forgunk erre,forgunk arra,

Keressük hol Nap sugara,

Melegebb és erősebb,

Így a virág lehet szebb.

Mikor megunjuk a Napot,

Szárainkat lehorgasztjuk,

Szirmainkat összehuzzúk,

És a sok magot mind kirázzuk.

Fel szabadult koronánk,

De ,ha újból jön a nyár,

Megint forgunk jobbra -balra

Mert miénk a Nap sugara

Vilhelem Margareta    [ W.B]

Ha én tenger lennek ,

Fürödhetnél bennem,
Ha én szellő lennék,
Simogatnám tested,
Napot elöhoznam,
Arany sugarával-
hajad simogatnám.

Ha én kis hal volnék,
Csak érted uszkalnek,
Ha én korall volnék,
Csak érted csillognék,
Kezedben tartanék,
Sok-sok apró gyöngyöt,
S, ha arcod ragyogna 
Én csak boldog lennek. 

Ha én madár lennék,
Csak érted repülnék,
Szárnyaimmal csak úgy 
Körül fognám tested,
S nem hagynám senkinek,
Hogy elraboljon téged.

[ W.B ]Vilhelem Margareta