Ahogy én látom a Világot, úgy nem látja senki, vörôsbe borult éggel, és kékes rétekkel , melyen búzavirágok nyílnak,es piros, mák virágok,szirmokat, hullatnak s finoman öntik illatuk az Égre. Az én Világom, csupa reménység, mely nem ismer, engem,s várja hatásom. A réteken virágok, százezer színekben, pompásan ragyognak,,s illatot terjesztenek Az én Világom,az enyém, nem hagyom másnak. csak úgy megcsodálni, nyugtalan vagyok, akkár a termeszét, ragyog boldogságom, ,s ragyog az én lelkem, Az én Világom,, nem osztom meg mással ez csak az Enyém, és nem adom másnak mert ez a Világ , az én hasonmásom..[ W.B.] Vilhelem Margareta
Kedves Margareta!
A Te Világod, csodálatos , szépen versbe foglaltad! A foto pedig midha a TE VILÁGOD tűkre lenne..... a szinárnyalatok és a két árnykép!
Gratulálok!
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kommentáld!