...az idő? vigyáznunk kell, mert drága kincs! ne gyorsítsuk fel, ne siessünk, mert egyszer úgy is vége.... és akkor fel tudjuk e majd idézni a szeretteink arcát? megtudjuk e bocsájtani magunknak, ha valakit megbántottunk a nagy kapkodásban? abból csak félreértés lehet! ne pocsékoljuk! ne idővel, hanem azonnal engedjük át magunkat a szeretetnek, mert lehet hogy holnap már nem fogjuk tudni....
(rossz a kép sajnos, de ha már láttad, megérted...)- ne tekerd, mert újraindul!! csak megállítani lehet

http://www.indavideo.hu/video/Tavkapcs_HUN_teljes

ismered?
utálom ezt a helyzetet, és azt az időt, mikor mindaz megtörtént....a rossz szándék és a bántás teljesen kizárható...félreértés? vagy félelem? kinek volt rosszabb? aki bántott, nem készakarva, vagy akit bántottak? A sok töprengés, és gyötrődés, a lélekből eredő mély sóhajok talán elegendőek a bocsánatra?...nem...nem hiszem :(