"Gyerünk fiam, ne rejtegesd az ellenőrződet a kabátodban, húzd ki a kezed és add ide az ellenőrzőt hamar!" - mondhatta a kis Napóleonnak az anyukája. Nagyon aranyos, elképzelt párbeszédeket olvastam egy weblapon híres emberek és édesanyjuk között. Einsteint például arra figyelmeztette a mamája, hogy az érettségi tablójára készülő képhez mégiscsak kezdhetne valamit elszabadult fürtjeivel, Michelangelót arra kérte az anyukája, hogy a falra fessen, mint más rendes gyerek, ne a plafonra, mert onnan nehéz letisztítani, Columbust pedig megfeddte a jó mama, amiért nem írt neki, és az sem érdekelte a szenvedő anyukát, hogy közben fia felfedezte az Újvilágot.

Különös arra gondolni, hogy ezeknek a nagy formátumú embereknek is volt édesanyjuk, aki annak idején pelenkázta, etette őket, játszott velük, és néhanapján ki is porolta a nadrágjukat. Ettől valahogy visszakerülnek közénk, hétköznapi emberek közé, és nem azt mondom, hogy veszítenek a nimbuszukból, de valahogy emberibbé válnak mindenképp.