Kis türelmet...

Be vagy lépve mint Vichra Timót | Kilépés

Akt

13 éve | 2 hozzászólás

Mikor az est leszállt

és a szobát elönti a félhomály,

benne sejtelmesen áll a lány.

Arcán huncut mosoly bujkál.

Kecse testén megbújik a fény,

játszva átöleli, a vágynak ad reményt.

Fejét lehajtva haja arcába hull,

karja szép ívű testéhez simul.

Mintha csak kedvese ölelné,

pedig körülötte csend.

Oly szép a lány, így

s párja a tükörben.

 

2010 04. 20.

Címkék:

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Vaszkó Márta üzente 13 éve

Köszönöm :))

Válasz

Vaszkóné Fábián Zita üzente 13 éve

Nagyon szép ez a versed is !!!!!

Válasz

Régebbi bejegyzések

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu