Mikor az est leszállt

és a szobát elönti a félhomály,

benne sejtelmesen áll a lány.

Arcán huncut mosoly bujkál.

Kecse testén megbújik a fény,

játszva átöleli, a vágynak ad reményt.

Fejét lehajtva haja arcába hull,

karja szép ívű testéhez simul.

Mintha csak kedvese ölelné,

pedig körülötte csend.

Oly szép a lány, így

s párja a tükörben.

2010 04. 20.