amikor szükségem van emberi vérre

amikor szomjazom hideg verítékre

amikor csak borzongás, amire vágyom

amikor félholtan fekszem az ágyon

amikor a falról agyvelô s vér csorog

amikor a halál a képembe vigyorog

amikor sötét és csendes az éjjel

amikor megölnék bárkit hidegvérrel

amikor fagyos sikoly száll a levegôben

amikor megnyugvást lelek egy temetôben

amikor a gépezet többé már nem forog

akkor is

mint mindig

csak rád gondolok

Elmentél

szeretkezel velem

az illatod itt van még

vissza-visszatérsz

de semmit nem jelentek

neked

ha elmész

az árnyékod itt lebeg

és velem maradsz

bár nem tudod:

velem

rádnézek és érzem

ahogy a szíved dobog

hozzádbújok és tudom

hogy hiába minden:

senki vagyok neked