Napról napra
Napról napra látom,
Milyen sok szenvedés
Öl, pusztít az egész világon.
Látom, hogy a boldog milyen kevés.
Látom, hogy elhal minden új teremtés.
Látom, hogy győz a jókkal szemben
Az aljas és a hamis.
És látom, hogy sokan szenvednek,
És bolyongok e küzdelemben magam is.
De amíg durvaság lesz a földön
A sok ezer ember felett,
Míg a gyászt föl nem veszem,
Mert a hitet ünneplem.
Mert van könny a szememben,
És vér az ereimben.
És amíg lelkemet tudom,
Én veletek a jót remélem és akarom.
A durvát és a rosszat keserűen siratom,
Nyújtom kezem felétek,
Mindenki a sajátját, ha intek,
Az enyémre tegyétek.
Szorítva kezünket nézzünk fel az égre,
Mert ott találunk szeretetre és reményre.
hj
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kommentáld!