A napok és a szemek sugara,
A fáké és a virágoké.
Fénye a földnek és a víznek.
Leánynak és a szerelemnek.
Felhő borítja az eget,
Hirtelen elalszik a fény,
De a szerelem az él.
Eltűnik minden.
A tetők, az utcák, árnyékok, és terek,
De az öreg csillagok húgai rád tekintenek.
Szemed pillájára az éjszaka térdel,
Boldog, nyugodt alvásra kérlel.
A kerted is pihen.
Déli zápor pihen a füvön,
Gyerekjáték az eresz alatt,
Rajta a nap tündököl.
Megállsz a pázsit tetején,
Fogaidon az idő zenél.
Hűs karodra rádől a fejem,
Kinyitod a tenyered, hogy a szívem odategyem.
hj
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kommentáld!