A NAPOK ÉS A SZEMEK

A napok és a szemek sugara,
A fáké és a virágoké.
Fénye a földnek és a víznek.
Leánynak és a szerelemnek.
Felhő borítja az eget,
Hirtelen elalszik a fény,
De a szerelem az él.
Eltűnik minden.
A tetők, az utcák, árnyékok, és terek,
De az öreg csillagok húgai rád tekintenek.
Szemed pillájára az éjszaka térdel,
Boldog, nyugodt alvásra kérlel.
A kerted is pihen.
Déli zápor pihen a füvön,
Gyerekjáték az eresz alatt,
Rajta a nap tündököl.
Megállsz a pázsit tetején,
Fogaidon az idő zenél.
Hűs karodra rádől a fejem,
Kinyitod a tenyered, hogy a szívem odategyem.
hj

Válasz