Minden szó, ami még kimondható,

Most minden szó már mást jelent,

És szívből szívbe adni volna jó,

szépet, nagyot és végtelent.

Megérezni, és elmondani végre,

hogy mi vagyunk - hogy Én és Te, -

a világ, s ha felnézünk az égre,

minden ott van egy lépésre,

s szemünk nemcsak a felhőkig lát.

Szemünkkel szemekbe látni újra,

s nem elfutni minden csoda mellett,

megállni, s lelassulva várni,

s egy szó, egy kép hova tűnik el,

azt már nem érzi minden szív.

A szív tudja, a szív igazán lát,

tudja, milyen volt, s mivé lett

az értelem, ha csak sejti is a lét igazát,

mert minden élet a szívből indul,

s oda érkezik.