Mottó:.. Az élet nem azt jelenti, hogy túléljünk egy vihart, hanem,...hogy tudjunk táncolni az esőben.

        Mennyire ismerem azt a valakit, milyen vagyok?   Miként müködöm, mikor milyen helyzetben, miért úgy döntök, választok, ahogyan.  Mennyi a kérdés.....és a válaszok?

 Azokkal is szoktunk találkozni? Mikor mérlegeltük azokat utoljára?. Mit válaszolt a külső/belső hangunk, és ha szólt is.....teljesen őszintén, haragosan,  részben halkan üzent, vagy némán hallgatott, mint egy homokba fúródott vasmacska?

Mit keresek én itt... mennyire érdekel, hogy ki vagyok valójában?! De hol is vannak bennünk a rejtett válaszok? Igaz lehet_e, hogy aki önmagát ismeri és megérti--az ismerhet, érthet meg másokat is?

Tényleg mindenki magából indul ki?   Miért lehet fontos, hogy mások megismerjenek, hogy másokat megismerjél?  Tényleg csak egymáson   kerezstül látjuk jól egymást?  Aki nem kiváncsi még saját életére sem, akkor azt miért érdekelné bárki más élete? Lehetséges társak nélkül teljes életet élni?

Mennyi alapja lehet a közmondásnak, hogy segits magadon....igy az élet is segit.?

Mert önmagunk megismerése, figyelem, fegyelem, vagyis munka is egyben.

Te Kedves Vándor aki elolvasod ezt a pár sort szoktál ilyeneket kérdezni, vagy nem vagy kiváncsi?  Szép napot Neked sok vidámságot Valcsi46