Mindegy, hogy meddig élsz, amig tudod, hogy életben vagy, addig nincs baj.!!!

Amióta az ezoteriával megismerkedtem/egy részével, még vannak olyan dolgok amelyeket el kell engednem: berögült gondolatokat, önkorlátozó hiteimet, dolgokhoz való viszonyulásaimat.

Aztán az agyféltekék kincsei kibányászása, felszinre hozása. Mely gondolatok, helyzetek betegitenek meg, hogyan segitsek magamon. Hogyan irányitsam a sorsomat, vágyak és szükségletek.

Aztán beláttam, hogy azért alakult lassan a dolgom /vagyis azért alakult másképp mint ahogy szerettem volna, mert még nem adtam föl régi gyerekkori sérelmeimet. El kellett/kell  fogadnom a bennem lakozó gyermeket, s vele folytatni a munkát. Ez a gyermek segitségre szorult!

Először meg kellett változtatni a gondolkodásomat. Aztán kigyomlálni a negativ szavakat valamivel kapcsolatban /ehhez a meditáció volt a segitségemre.

Ahhoz, hogy rögzitsem és ne essek vissza a régi sémába, használni kellett a megerősitéseket.  /No ezek végigkisérnek életem végéig. Ehhez hozzájárult, hogy szeressem a bennem lévő gyermekemet, akit benn hordozok:   aki időnként félt, volt, hogy sirt, és nagyaon sirt, mindig jelzett, ha valami nem volt jó, ha nem érezte jól magát.  Kis korában az ember a gonoszkodókkal szemben nem tudott fellépni magáért. Ezt hoztam magammal felnőtt korban és amikor kezdtem megismerni ezt a gyereket, az nagyon   fájó volt. Szembesültem azokkal az érzelmekkel amelyeket gyerekként éltem át. Na az volt a katartikus, ...amikor ez a felismerés megtörtént, akkor kezdtem behatóan foglalkozni ezzel a gyermekkel. Azóta jól van, s ha magam elé képzelem: akkor mosolyog, és ez nagyon jó érzés.

Kivánok mindenkinek "jó munkát ", hogy Te is jól érezd magad, békés életet kivánva Valcsi.....mert az élet szép!!!!!!!