Messze vagy tőlem talán túlságosan is messze.

Az emléked kezd elveszni a múlt sötétjébe.

Néha még látlak, de nem érhetek hozzád.

Néha még hallom hangod, de nem szólsz többé hozzám.

Miért tetted ezt?

Egyik pillanatról a másikba tűntél el a  semmibe .

Mint mikor ősszel a fáról lehulló levelet fúja el a szél a messzeségbe.

Te is így mentél el tőlem, mert nem szeretsz.

Ezt el kell fogadnom végleg.

Csak búcsúztál volna el ,talán könnyebb lenne a szívem

Nem lennének fájó sebek melyek rád emlékeztetnek

-

-

-

-

Egy széken ülve írom e sorokat,

De csak egy dologról tudom ontani a szavakat.

A fiúról ki nekem a világot jelentette

De itt hagyott és az életem romokban heverve.

Elment mert egy másik lány Lépett az életébe.

A szívemet összetörve

Bennem egy világot döntve össze

És maradtam egyedül a nagy végtelenbe.

Ma már távol van tőlem,