Messze vagy tõlem talán túlságosan is messze.

Az emléked kezd elveszni a múlt sötétjébe.

Néha még látlak, de nem érhetek hozzád.

Néha még hallom hangod, de nem szólsz többé hozzám.

Miért tetted ezt?

Egyik pillanatról a másikba tûntél el a  semmibe .

Mint mikor õsszel a fáról lehulló levelet fúja el a szél a messzeségbe.

Te is így mentél el tõlem, mert nem szeretsz.

Ezt el kell fogadnom végleg.

Csak búcsúztál volna el ,talán könnyebb lenne a szívem

Nem lennének fájó sebek melyek rád emlékeztetnek

-

-

-

-

Egy széken ülve írom e sorokat,

De csak egy dologról tudom ontani a szavakat.

Egy sötét szobában élek,

Nincs ki mellém üljön, s kérjen.

Gyere te Drága van ennél szebb élet.

Mindegyik csalódást okozott nékem.

Az ablakból látom az emberek arcát

Túlságosan gondterhelt ez a világ.

Sokan csak a földet bámulják.

Senki sem veszi észre a dolgok jó oldalát.

Léteznek csodát,

Melyek megváltoztatják az élõk sorsát.

Van boldogság,

Még akkor is ,ha a gonosz sok rosszat mért is Rád.

Engem volt mégis aki kérjen,

Vele mentem ,de féltem.

Hála neki most újra boldogan élek.

Kell, hogy bátor, erős légy

Mint egy vad oroszlán.

Kell, hogy saját magad ballépésén

Nevess és mosolyogj tán.

Kell, hogy ismerd a reményt.

Mert ő hű társ életed során.

Kell, hogy sírj és búslakodj

A sors minden gonoszságán

Kell, hogy megismerd a természet világát

Ebben is meglelheted a boldogság harmóniáját

Halld meg a madarak lágy dallamát

Érezd meg a virágok gyönyörű illatát

Nyisd ki szemed a világban ám