Álmomban látogatóban jártam Istennél. Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha van rám ideje. Az Úr elmosolyodott és így szólt:
- Az én időm végtelen, mindenre jut belőle. Mire vagy kíváncsi?
- Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben?
- Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnőtté válást, majd visszavágyódnak a gyerekkorba. Azt, hogy akár az egészségüket is feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek rá, hogy visszanyerjék egészségüket.

Esti ima!

Én már lassan elaluszom,
hadd legyen ma csöndes éj.
Nyugodalmas, jó éjszakánk,
kerüljön minden veszély!

A mennyekből én Istenem,
vigyázz rám, míg alszom én!
Hadd legyen szép, nyugodt álmom,
boldog éjnek tengerén.

Uram, kérlek, adj erőt, hogy
ha új nap kél, friss legyek!
Rugalmas, mint fának törzse,
szilárd, mint a kőhegyek.

Az igazság ne távozzon,
mely lelkemben benne él.
Álmom bontson szép virágot,
új nap fényes reggelén!

De addig is, kérlek Uram,
vigyázz reám, hadd legyek
Védelmedben, mélyen alvó,
mosolygó, kis gyermeked!

Te vagy a legjobb barátom,
fáj, hogy könnyezni látlak!
Ne sírj, ne zokogj! Tűnjön el
szívedből minden bánat.

Tudom, a csalódás keserű
lángja megéget...
Valami tanulsága mégis van,
minden bánatnak, szenvedésnek.

Most nehéz szívvel keseregsz:
,,Semmi, semmi nem lesz a régi..."
Ne is akard a múltat újra
megélni, s megidézni!

Tovább kell lépni, és a földről
Megint csak talpra állni.
Még akkor is, ha jól tudod:
Milyen kegyetlenül fog fájni!

Ne csüggedj hát!
A kéz, mely feldob, el nem ejt!
Minden kegyelemnek ez az ára.
Át kell menni a tű fokán,

“A beszéd képessége emberi kiváltság, a hallgatni tudás emberi kiválóság. A kimondott szavak mögött szándékok rejlenek; a hallgatásba bölcs megértés, türelem, tisztelet vegyül. Egy embert inkább hallgatásából, semmint beszédéből ismerhetünk meg – vagyis abból, hogy kellő pillanatban hallgatni tud.” (Tatiosz)

Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyöngédségre, nem tud meglenni nélküle. Mert azt hiszem, ez az igazság.”
(Márai Sándor

Ha majd átölelsz...
Ha majd átölelsz
És én átölellek...
Akkor,
A világtól
Nagyon távol
Egy ölelésnyi térben
Szememmel szemednek
Kezemmel kezednek
Hadd mondjam
Először én...
Mert ezért születtem
Tanultam beszélni
Csak ezért tudtam
Remélni.
Kérlek, engedd meg
Először hadd mondjam én...
Szeretlek.
Balázs László

Az igazi nőnek csak a szemét nézd,
azt sem kívülről, hanem a lelke felől.
Először meg kell érezni a lelkét.
Ha a lelke felől nézed, az első réteg a
félelem, a múlt és a jelen sebei.
Ha ezzel megtanulsz bánni, akkor
láthatod a második réteget a
gyengédséget, a cirógatás vágyat.

Ha ezt is látod, a harmadik rétegben
látod az öröm pajkosságát, a
negyedikben a harag villámait,
az ötödikben a harmónia vágyát,
a hatodikban a gyönyör cirógatását,
és a hetedikben azt a szeretetet,
ami teljesen a Tied.

Minden nő hét fátyoltáncot táncol,
és régen elvesztél, ha a fátylat,
a keblei halmát, vagy csípőjét nézed.
Csak a szemét nézd, a teljes ruhátlan lényét,
az örömtől hullámzó, vagy fájdalomtól
görnyedő teste,
minden apró titka a szemében van.