TÓTH ÁRPÁD - ŐSZI KÉRDÉS

Jártál-e mostanában a csendes tarlón este,

Mikor csillaggal ékes a roppant, tiszta tér,

S nagy, lassú szekerek ballagnak haza, messze,

S róluk a szénaillat meghalni visszatér?

És fájt-e, amíg nézted a nyárfát révedezve,

Hogy reszket agg feje, az ezüst fehér,

S hogy édes életednek újra egy éve veszve,

Mert viszi már Szeptember, a nagy szénásszekér?

S ültél-e elfáradva, kemény, útmenti kőre,

Merőn bámulva vissza az elvakult időkbe

És feldöbbenve, jaj! ha most ledőlnél halva!

S eszméltél-e fel árván az éji hidegen,

Mikor a késő szellő, mint kósza, idegen

Eb, lábadhoz simult, s bús kezeidet nyalta?