Sokan elfáradnak a gondok, bajok, megmérettetések alatt, és elszomorodnak.

Azt gondolják elhagyta őket az Úr, vagy ami még rosszabb, nem hisznek benne.

Pedig az Úr csak próbál minket a helyes útra terelni, hogy senki, még a legkisebb se vesszen el.

A mai szentlecke is erre tanít minket:

Szentlecke a Zsidókhoz írt levélből:

Testvéreim!

Megfeledkeztetek a vigasztalásról, amely nektek, mint fiaknak szól: ,,Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha büntet, mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz minden gyermeket, akit magához fogad' [Péld 3,11-12G]. A fegyelemért szenvedtek. Mint fiakkal, úgy bánik veletek Isten, s melyik fiú az, akit apja nem fenyít meg? A fenyítés a jelenben nem látszik ugyan örvendetesnek, inkább elszomorítónak. Később azonban azoknak, akik általa megedződtek, az igazságosság békeszerző gyümölcsét adja. Ezért tehát feszítsétek ki lankadt kezeteket és ingadozó térdeiteket [Iz 35,3], és lábatokat szoktassátok egyenes járásra [Péld 4,26G], hogy a béna tag ne ficamodjon ki, hanem gyógyuljon meg!

Legyünk mindnyájan erősek, és állhatatosak a hitben, mert ezt várja tőlünk az Úr.