A lét

Életünk folyamatos küzdelem.

Értelmetlen célokért hajtunk szüntelen.

Elbukunk, pihenünk, majd újra felállunk.

Elavult hitünk helyett újakat találunk.

Gyermekként még csodás, színes e világ,

De felnövünk gyorsan s elmúlik a varázs.

Felszáll a köd mi elménket takarta,

Befogad a föld, ha elbukunk rajta.

Utunkat meghatározza két parancsoló lételem,

Uralkodik rajtunk az ész és az értelem.

Érzelmeink, vágyaink hajtanak egyre tovább,

Céljaink eléréséért küzdünk egy életen át.