A lét

Életünk folyamatos küzdelem.

Értelmetlen célokért hajtunk szüntelen.

Elbukunk, pihenünk, majd újra felállunk.

Elavult hitünk helyett újakat találunk.

Gyermekként még csodás, színes e világ,

De felnövünk gyorsan s elmúlik a varázs.

Felszáll a köd mi elménket takarta,

Befogad a föld, ha elbukunk rajta.

Utunkat meghatározza két parancsoló lételem,

Uralkodik rajtunk az ész és az értelem.

Érzelmeink, vágyaink hajtanak egyre tovább,

Céljaink eléréséért küzdünk egy életen át.

Szeress, hogy téged is viszont szeressenek!

Nevess, nehogy a depresszió vermébe ess!

Élj úgy, hogy hidd: maradandó jót alkottál!