Bűbáj: Kerekes Tamas blog

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Nem vagy belépve

Blogbejegyzései (34)

Rowling és Woody Allanegy brit íróban Páratlan és elképesztő Susanna Clark: Búcsúbáj hölgyeiAgave KiadóBevezető James Sutherland professzortól, az Aberdeni Egyetem Sidhe Tanszékének igazgatójának Két nagyon szerény céllal fogtam hozzá ennek a gyűjteménynekaz összeállításához. Az egyik az volt, hogy bemutassam a mágia fejlődését a Brot-szigeteken a különböző időszakokban; a másik, hogy megvilágítsam az olvasó számára, hogyan ütközik össze Tündérország a mi hétköznapi világunkkal, más szóval, hogy előkészítsem a terepet Tündérországhoz és a tündérekhez.A címadó történet, a "Búcsúbáj hölgyei" az előbbi csoportba esik, mert a női mágusok nehézségeit muatja be a tizenkilencedik század elején-abban az időben, mikor férfi társaik semmibe vették az eredményeiket(ahogyan azt Gilbert Norrell és Jonathan Strange is jócskán tanúsította). Erre a történetre több utalást is találunk az egyik pár évvel ezelőtt megjelent, kissé zűrzavaros regényben. Ha az Olvasó esetleg ismeri a Hollókirály című könyvet, hadd hívjam fel a figyelmet egy lábjegyzetre a 43. fejezetben, amelyből megtudjuk, milyen nehézségek árán emelte ki Jonathan Strange lelkész sógorát Gloucestershire-ből, hogy Northamptonshire-be helyeztesse át. A " Búcsúbáj hölgyei"-ből talán jobban megérthetjük, mi vezette Strange-t erre a fonák lépésre.A "Torkos-hegyről" és a "Bestiák és rácsok" című novellák azt a természetesebb, felszabadultabb kapcsolatot mutatják be, ami annak idején angol és skót őseinket fűzte össze a tündérekkel és a mágiával.A " Mr. Simonelli, avagy a tündérözvegy" című történet Alessandro Simonelli naplójának kivonata. Simonelli kibirhatatlanul irritáló író; minden fordulatnál kitűnik fajtájának rátartisága és arroganciája.(És itt az angolokról beszélek, nem másokról.)(A szerző kiemelése-Szasa Kolesznyikov). Óvatosan kell a szerkesztőnek ehhez a naplóhoz hozzányúlnia. Simonelli először az 1820-as évek közepén jelentette meg írásait, majd húsz évvel később egy javított kiadást is megjelentetett. Aztán ugyanez megismétlődött az 1860-as évek végén. Gyakorlatilag folyamatosan alakította az emlékiratait a tizenkilencedik század folyamán és a huszadik század elején, és eközben rendszeresen ki is adta őket. Simonelli minden alkalommal úgy alakította,formálta át múltját, hogy éppen legújabb szenvedélye tükröződjön benne, legyen az az ősi sumér történelem, a nők tanítása, a Sidhe(tündérnép) erkölcseinek javítása, a Szentírás terjesztése a pogányok között, vagy egy új szappan hatékonyságának bizonyítása. Ezt a problémát kiküszöbölendő az első kiadásból választottam egy részletet, azt, amelyben Simonelli rendhagyó pályafutásának kezdeteit írja le. Csak reménykedhetünk benne, hogy a részlet közelebb áll az igazsághoz,A Waterloot követő években egyre élénkebb lett a kapcsolat a Sidhe(tündérnép) és az angolok között. A brit politikusok sokat viatkoztak a "tündérkérdésen", ám abban mindannyian egyetértettek, hogy ez a kérdés létfontosságú a nemzet szempontjából. Ha ezek a történetek mást nem is bizonyítanak, annyi mindenesetre kiderül, mennyire felkészületlenül ért egy átlagos tizenkilencedik századi angol urat a Tündérországgal való találkozás. Wellington hercege is jó példát szolgáltat erre.A nők jobban boldogultak az akkori zavaros körülmények között. A " Mrs. Mabb" főhőse, Venetia Moore, következetesen olyan ráérzéssel közelít Tündérvölgy törvényszerűségeihez, amelynek az idősebb és tapasztaltabb herceg híján van.A" Lángszél Timót, avagy hogyan épült a tündérhíd Thoresbynél" sokak érdeklődését felkeltheti a Tündérországot tanulmányozók körében. Itt nem kátom értelmét feleleveníteni azt az elemzést, amit 1999-ben írtam erről a történetről8amely mindenképp megérdemli, hogy szélesebb körben ismerjék), ugyanis az Olvasó ezt is megtalálja a novella előtt.Úgy döntöttem, hogy egy csodálatos író, John Waterbury, másik nevén Lord Portishead történetével zárom a novellák sorát. Eltekintve attól az időszaktól, 1808 és 1816 között, amikor Gilbert Norrell befolyása alatt állt, Waterbury írásai, kivált a Hollókirály-ról szóló régi történetei, rendkívül szórakoztatóak. A "John Uskglass és a cumbriai szénégető" azokat a (középkorban igen kedvelt) történeteket idézi, amelyekben a gazdag és hatalmas ember az alsóbb társadalmi rétegekkel érintkezik. A középkori Észak-Angliában senki nem volt gazdagabb és hatalmasabb John Uskglassnál, ebből eredően olyan észak-angliai legenda született, amelyekben Uskglass belezuhant egy gödörbe, beleszeret egy nem hozzávaló hölgybe, vagy különféle bonyolult és valószerűtlen okokból kifolyóan azon kapja magát, hogy zabkását főz a fogadósok feldúlt feleségeinek.Szomorú tény, hogy manapság-akárcsak történelmünk bármely időszakában-minden oldalról tévedések hada vesz körül minket Tündérföldjével kapcsolatban. Ebben a kötetben olyan történetek szerepelnek, amelyek segítik a Sidhe tanulmányozóit abban, hogy ablakot nyissanak Tündérországra, és észrevegyék annak sokszínűségét, összetettségét, ellentmondásait és veszélyes csodáit. James SutherlandAberdeen, 2006, április
Egy évvel Susanna Clarke Hugo, World Fantasy és Locus díjas első regényének (Jonathan Strange & Mr. Norrell) A Hollókirály c. magyar változata után itt a folytatás. Igaz, ez nem egy vaskos, lábjegyzetek erdeivel súlyosbított kötet, s nem is regény, hanem novellafüzér. Ám a világa ugyanaz, s a szereplők közül is többen ismerősek. Azt azonban le kell szögezni, hogy eme szép könyv a roppant előd ismerete nélkül is élvezhető – bár akinek igazán bejön, ezek után úgyis olvasni akarja majd a Hollókirály-t is!
Aki pedig már „túlélte” a csodás nagyregényt, bizonyára örömmel veszi, hogy pl. a nyitó, egyben címadó írásban maga Jonathan Strange bukkan fel – egyébként pedig három vidéki úrihölgyről szól a történet, akik bebizonyítják a rátarti mágusnak, hogy a nők is tudnak ám varázsolni, bármit tartson is erről a viktoriánus kori illemkódex. A záró novellában (John Uskglass és a cumbriai szénégető) pedig a legendás Hollókirállyal találkozhatunk. Nem mellesleg utóbbi olyan, mint egy humoros népmese, melyben a szegényember megleckézteti a hatalmas urat.
S a kettő között is bámulatos gazdagságú s kifinomultságú írások sorakoznak. Nem mind játszódik a 19. században, de mindegyikben ugyanaz a kiismerhetetlen, különös mágia és tündérnép mutatkozik meg ilyen vagy olyan formában, mint a Hollókirály-ban. Ezalól a Wellington hercege elveszti a lovát című, az írónő honlapján is olvasható novella sem kivétel, noha amúgy Falván is játszódik, a Neil Gaiman Csillagpor (Stardust) c. regényéből ismert helységben, ahol egy Fal választja el Angliát a tündérek földjétől. De hát amúgy is igen hasonló a két történet háttere.
Ha a Hollókirályhoz hasonlítom, ezekben a novellákban erősebb Jane Austen, mint Charles Dickens hatása, és jellemzően inkább a vidéki Nagy-Britannia adja a történetek hátterét, semmint London. Susanna Clarke itt is a rá jellemző részletességet, kifinomultságot, remek jellemábrázolást és körmönfont módon a sorok közé szőtt humort alkalmazza. Tündérei továbbra is kiszámíthatatlan, veszélyes népek, az embereket pedig austen-i iróniával és bájjal mutatja be. Ráadásul, mivel ezek a sztorik igen változatosak mind téma, mind kor és hely tekintetében, kedvére sziporkázhat – és ez egyben Heinisch Mónika fordító dicsérete is. Már a regény miatt is megjegyezhettük a nevét, de ezek a rövidebb, színes kis történetek bizonyos tekintetben több teret, több szabadságot adtak tehetsége kibontakoztatásához. Amit meg is tesz, pompásan.
S ha az irodalmi remeklés nem lenne elég: a szecessziós, régies stílusú illusztrációkat a Gaiman-nel is dolgozott Charles Vess készítette. Ezek épp olyan varázslatosak, mint maga a szöveg, egyetlen bajom velük, hogy minden íráshoz kettő: a címoldal és egy történetközi rajz tartozik csupán.
Gyöngyszemekkel teli kis ékszeres doboz e könyv. Nem való mindenkinek (eme rohanó világban a kényelmesebb tempójú, ízes, régivágású történetmesélés sokaknak lassúnak tűnhet, holott csak ők hasítanak át túl gyorsan önnön életükön), de akinek igen, annak ez jár; annak úgy kell, mint a borítót díszítő hajnalkáknak az esővíz és a napfény.http://randomskyovernomansland.blogspot.com/2007/12/susanna-clarke-bcsbj-hlgyei-s-ms.html lelte:Szasa Kolesznyikov www.hollokirály.huAgave Könyvekwww.agavekönyvek.hu

Címkék: regény