Azt a táncot nem táncoltuk el, 
bár nekünk játszott ott a zenekar. 
Azt az estét már feledni kell, 
ám az emlék maradni akar! 

Azt a táncot nem táncoltuk el, 
nem jártunk a sárga parkettán. 
Vonzott minket a kellemes hely, 
asztalunk, s az intim félhomály. 

Azt a táncot nem táncoltuk el, 
ím csóközön maradásra bír. 
Már füledbe forró szám lehel, 
s kivirul az arcodon a pír. 

Azt a táncot nem táncoltuk el, 
szívünk dobban ezret az alatt. 
Míg párok árnyéka mozdul ránk, 
visszhangoznak a néma falak. 

Azt a táncot nem táncoltuk el, 
de hallom most is a latin zenét. 
Forr a vérem, s vén szívem felel, 
azt az estét újra kezdenénk... 

Táncolnánk a sárga parkettán, 
a tüzes ritmus vérünk járná át. 
Átölelném karcsú derekad, 
ringó csípőd ékes hajlatát... 

Azt a táncot nem táncoltuk el, 
most zene szárnyán szállanánk, mint szél. 
Száll a vad hegyeknek ormaira fel, 
s egy régi-régi estélyről mesél.