ÉBREDÉS

Reggel van.
Kibontalak párnáid közül, mint szirmaiból a rózsát.
Ébredj és nevess a szemembe!
Oly gyönyörű vagy, mint a hold virága,
Mely ablakodat kitárja.
Míg papucsod szétdobálva,
Tükröd fénylő testedet várja.
Sóhajtásod-karod széttárja,
Minden árva madárnak ez a pihenőága.
Lépj előre egyet, érintsd meg homlokom,
Hogy szerető szívvel belépjek ajtódon.
Kezem melegét átadjam kezednek,
Szemem fényét szerető szemednek.
Berregnek az órák, ébredj hát fel,
Éld az életedet kedvedre,
S ha bárki szégyenkezne miattad,
Én csak szeretni és dicsérni tudlak.

hj

Válasz