Kereső

A boldogságot ott keresd,

hol távol már a föld,

s a hiú ész többé nem gyötör.

Ekkor megtalálod, mi oly rég elveszett

s melyet úgy hívunk szív,

s bástyái a szeretet.

Az ő hangját hallgasd,

midőn cselekvésre mozdul kezed,

tetteid őt sugározzák szerte,

hirdetve az ítéletet

Barátaimnak

Ó barátim felejtek, felejtek, s egyre többet.

Már azt sem tudom, hogy miért is jöttem.

De bennem egy kis fénymag űz, hajt

Egyre, egyre, keressem ki voltam egykor,

Fényhonomban, önfeledten.