Szénási Sándor: MANDULAÁG

                                             Jeremiás 1,11-12

Hószínű, szép mandulaág,

Hajolj fölém ma csendben,

S mondd nekem el, drága virág:

Mit akar velem Isten?

Szívem: jég, fagy, hófúvás,

Nincs tavasz, nincs élet.

Ámde szirmod biztatás:

A szép jövőt beszéled.

Gyáva e szív. Lomha cseléd,

Majd hasznavehetetlen.

Ám kivirul már a remény:

Veled vigasztal Isten.

Ó, ne hagyj, Uram, jöjj velem!

Gond kínoz egyre.

Jöjj velem, s vedd nevem

Drága szívedre.

És ha Jeremiással

Csak sírni lesz okom,

Ha szívem tölti gyászdal –

Ne vedd tőlem zokon.

Ismételd újra csodádat

Remény, siker és béke fogytán:

Virágzó mandulaágad

Ragyogjon rám.

Vereb, 1952.