A barátok...olyan emberek, akik jól ismernek, mégis szeretnek!

Egyedül voltam, a magány börtönébe zárva!

         Megmentőmre egyre csak várva!

                 Megmentőmre, aki nevet...

                 Megmentőmre, aki szeret...

Vártam, de hiába... Az ajtó belülről volt bezárva!

                 Rájöttem! Nem menthet meg senki!

                 Magamért magamnak kell tenni!

Bárki szerethet engem nagyon nagyon...

Ördög voltam...és gyönyörű angyal...

ahogy jól esett éppen...

Földre rogytam...szálltam az égen.

Voltam hű és hűtlen...

Hol gazdag voltam...hol nagyon szegény.

Bátor...bár néha féltem...

De senki nem mondhatja rólam,

hogy nem az álmaimnak éltem!

Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek,

aki épp olyan fontos neked...mint saját magad...addig mindig magányos maradsz!

Nézem a csillagot...téged látlak!

       Nézem a napot...téged látlak!

                Nézem a világot...téged látlak!

                       Menj már arrébb! Nem látok tőled semmit!