Tanulni...annyit jelent, mint felfedezni, hogy az ember legbelül már mindent tud...és megélni, amit már felfedezett.

    Élni, annyit jelent, mint adni önmagunkat, a szeretetet, amely én magam vagyok.

    Hagyni, hogy minden áramoljon, semmit sem megkötni.

A szeretet azt jelenti, hogy megértően, tudatosan elfogadom a tökéletlent.

    Ezen a világon semmi sem történik véletlenül...minden az ok és okozat törvénye

    szerint működik.

Életünk során mindig azt a társat találjuk meg, aki nekünk...éppen akkor...megfelelő,

ugyanis a rezonancia törvényének megfelelően csak ilyen partnert tudunk magunkhoz vonzani.

A barátok...olyan emberek, akik jól ismernek, mégis szeretnek!

Egyedül voltam, a magány börtönébe zárva!

         Megmentőmre egyre csak várva!

                 Megmentőmre, aki nevet...

                 Megmentőmre, aki szeret...

Vártam, de hiába... Az ajtó belülről volt bezárva!

                 Rájöttem! Nem menthet meg senki!

                 Magamért magamnak kell tenni!

Bárki szerethet engem nagyon nagyon...

Ördög voltam...és gyönyörű angyal...

ahogy jól esett éppen...

Földre rogytam...szálltam az égen.

Voltam hű és hűtlen...

Hol gazdag voltam...hol nagyon szegény.

Bátor...bár néha féltem...

De senki nem mondhatja rólam,

hogy nem az álmaimnak éltem!

Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek,

aki épp olyan fontos neked...mint saját magad...addig mindig magányos maradsz!

Nézem a csillagot...téged látlak!

       Nézem a napot...téged látlak!

                Nézem a világot...téged látlak!

                       Menj már arrébb! Nem látok tőled semmit!

Főnök a fiatal alkalmazotthoz:

-Goran! Hiszel a halál utáni életben?

-Nem!

-Akkor felvilágosítalak, hogy a nagymamád, akinek a temetésére szabadnapot kaptál, itt járt és utánad érdeklődött!

 ha kigyúlnak már a fények

 szikráznak, mint gyémánt nyakékek

 vagy mint a bársonyos égen

 a messzi csillagok

 és ringatóznak a vízen

 a halkan csobbanó habok..."