Üvölt a némaság
ebben a süket világban
Vakságra ítélve
de mégis hibátlan
Értelmetlen sorsok
bezárva kergetjük
Fontos talán van
de mégis elvetjük
Tompított elmék
reagálnak bajra
Fordítva sül el
de mégis akarja
Elkeseredésünkben
álmokat keresünk
De hogy jó legyen
semmit sem teszünk
Mi vár ránk így?
kérdem én
Lesz így valami?
vagy marad a remény?
Tettekkel kellene
bebizonyítanunk
Hogy nem állatok
hanem emberek vagyunk
Az empátia csekély
nem is ér már semmit
Hasztalanok vagyunk
nem tisztelünk senkit
Régen még gondtalan
mondok egy példát
Megemlítem
Ádámot és Évát
Mérgezett alma?