Muzeális fegyverek Tóásó kezében

Immár több mint hat hónapja raboskodik Bolíviában Tóásó Előd, a terrorista cselekményekben való közreműködéssel gyanúsított számítógépes szakember.

Lapunk újabb részleteket ismertet a bolíviai hatóságok eljárásával kapcsolatban.

Mint ismeretes, bolíviai kommandósok ez év április 16-án Santa Cruz városának egyik szállodájába hajnalban behatoltak, és kivégezték a terrorizmussal gyanúsított bolíviai- magyar- horvát állampolgárságú Rózsa Eduárdó Florest, az erdélyi magyar nemzetiségi Magyarosi Árpádot, és az ír Michael Martin Dwyert.

A magyar állampolgárságú Tóásó Elődöt és a bolíviai-horvát állampolgárságú Mario Tadicot szintén terrorista merénylet elkövetésének gyanújával vették őrizetbe. Tóásó Előd csak a szerencsés véletlen folytán maradt életben. A szállodai szobájának ajtaján több golyó ütötte lyuk, tátongott a rajtaütés után.

Mielőtt letartóztatták, brutálisan megverték, amiről a világhálón fellelhető fotók beszédesen    árulkodnak.

„Elődöt nagyon megverték, még most is van duzzanat a combján, és még mindig fáj neki” – írta levelében Dénes Edit, Tóásó nővére, aki egy az üggyel kapcsolatban megjelent könyvből tudta meg, hogy öccsének össze volt vagdosva a keze.  

A nővér furcsállja, hogy testvére első kihallgatása éjjel háromkor kezdődött. Meglepte az is, hogy Előd bebörtönzését a saját – első - kirendelt védőügyvédje kérte, a férfi érdekében, mondván veszélyben az élete.

A számítógépét, s a többi állítólagos bizonyítékot nem mutatták be, panaszolja Dénes Edit, aki szerint az, hogy hol mit találtak nem derült ki, a nyomvizsgálat is szabálytalan módon történt.  „A sajtónak bemutatott fegyvereket nem a szállodában találták meg a hatóságok, hanem egy kiállítás területén gyűjtötték be” - állítja a nővér. „Az történt, ugyanis, hogy miután Rózsa Florest, és Magyarosi Árpádot kivégezték és elvitték az élőket, elvonultak a Fexpocruzhoz,-bementek (Fexpocruz, kiállítás Santa Cruzban) engedély nélkül, betolattak kocsikkal. Majd másfél óra múlva behívták az újságírókat, és megmutogatták nekik a Che Guevara idejében használt fegyvereket, mint a terrorgyanú miatt lelőtt, illetve letartóztatott személyek fegyvereit” – adott egy eddig kevéssé ismert magyarázatot arra, mi módon gyűjtöttek bizonyítékokat.

A testvér szerint Tóásónak két verés között adták a kezébe a fegyvereket. „Természetesen kiderült, hogy ezek a fegyverek muzeális darabok, és rég a rendőrség nyilvántartásában vannak, de ez a bolíviai diktatúrát egyáltalán nem zavarja”.     

A rokon azt is kifogásolja az eljárással kapcsolatban, hogy a személyes tárgyakról leltárt nem készítettek, csak elvették, több nagyobb értékű elektronikai eszközt, pénzt, hitelkártyákat és ennek nyoma sincs a papírokban, de a ruháit se kaphatta vissza.

Tóásó családja attól tart, esély sincs a tisztességes tárgyalásra, mert Bolíviában megszüntették az Alkotmánybíróságot, a tisztességes bírókkal tele van a börtön.

A bolíviai hatóságok a konkrét bizonyítékokkal a mai napig adósak maradtak. Tárgyalás, bizonyítási eljárás nem volt. Képzelje el a tisztelt olvasó, ha mindez fordítva, nálunk, Magyarországon történik El tudja képzelni, hogy Bolívia kormánya nem küldene e, ellentétben a Bajnai kormánnyal,- amely nem avatkozik be, úgymond, Bolívia belügyeibe- tiltakozó jegyzéket hazánknak, a bűnösök fejét követelve?

A Tatabányán élő Tóásó Előd –informatikus szakember- munkát vállalni ment Bolíviába. Az ügyvédje szerint bizonyíthatóan nem kapott kiképzést, fegyverek használatáról, és dolgozni ment csupán, felkérés alapján. Tóásó Elődöt egy kétszer- kétméteres szűk cellában rendkívül

mostoha körülmények között tartották fogva. A cellában asztal nem volt, csupán egy betonágy, szivacsmatraccal. A cella ablakát üveg nem védte. Éjszaka ott viszont rendkívül hideg van, fagypont alá süllyed a hőmérő higanyszála. A Nap csupán egy órára sütött be, ekkor írta börtönnaplóját. Élelemmel naponta kétszer látták el.  Nemrég javultak fogva tartásának körülményei. A közelmúltban Lukács Csaba, a Baptista Szeretetszolgálat

munkatársa látogatta meg, egy héten keresztül, naponta. Élelmiszercsomagot, s ruhaneműt

vitt be az ártatlanul bebörtönzött fogolynak. Elmondása szerint Elődöt egy másik részlegbe szállították, politikai foglyok és köztörvényes bűnőzök közé. Itt olyan kivételezett helyzetbe került, hogy külön cellája van, amit egy nemrég szabadult politikai fogoly hagyott rá örökül. A köztörvényesek közül nem egy gyilkosság miatt, illetve kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmény miatt van elítélve. Tóásónak sikerült alkalmazkodni az új körülményekhez. Bár fogolytársaival jó kapcsolatot alakított ki, élete így sincs biztonságban.

Így jár, aki egy kommunista kormány uralma alatt levő országban vállal munkát. A kommunizmus, és a nemzeti szocializmus egy tőről metszett édestestvérek. Csupán a színeik és a jelszavaik különböznek egymástól. A kommunista terror százmillió halálos áldozata, mind ezek ékes bizonyítéka. Sajnos, ez a félelmetes szám 2009. április 16-a óta három, feltehetően ártatlan áldozattal bővült.

A másik két ártatlan, pedig már több mint három hónapja a, La- Paz-i San Pedro börtönben raboskodik. Bolíviában a kommunisták uralma diktatúrává fajult.

Bogád Antal