A FORRADALOM

1956. október 23. örök

lángbetűkkel jelzi e napot,

az idő és a Kegyelet.

Nem hullócsillag, mely tündöklőn felragyog,

egy nép élt újra, egy nép,

ki ezer évig álmodott.

Álmodott a szabadságról

egy új korszak hajnaláról,

szunnyadott a régi láng

Október hívó szava kelté,

felriadt az Óriás

széttört a bilincs, lehullt a lánc,

kezdődött az igazi tánc.

Mi maradt még hátra más,

futott Rákfenemátyás.

S e gyilkos, bitor nyomdokába,

Görbeernő lóhalálba.

Mily magasra szökött napunk,

s éj-sötét lett virradatunk.

A zsarnokság falánk, ezerarcú réme,

vérgőzös árnnyal tornyosult föléje.

Bár igaz ügyünk elbukott,

s a hősök sírja jeltelen,

jelenünk reménytelen.

harcuk is hiába volt,

2006. október 23.

Lemoshatatlan szégyenfolt.

Rendőrattak, kilőtt szemek,

csupa múlt a jelen.

1956.-2006. október 23.

Soha nem felejtünk.

  Bogád Antal