igazad van
volt hogy már rádfeszítettem a holnapok neszeit
- nem illeszkedtek -
hisz az alkony és a hajnal között
falnak támasztott perczajok fogták kezem
s nem akartam hinni már
se nekik, se neked

igazad van
konok, és hisztis gyerekként nyűvöm a jelet
de ez mind a te igazad

az enyém az hol lehet?
majd ha törődnél azzal is
ha ismerni vágynád az én igazam milyen
akkor, talán akkor elmesélném
de addig nincs dal
csak a csend

Rám szorított egy keretet az élet

de vásznat nem húzott mögém

benne képem élővé lett :

Vigyázz hát élet félre ne nézz!

 

Leléphetek hátul tán a képről

s kontúrjaim hagyva magam után

szabadságom vonalán.