Feltaláltuk a mindent mi ebben a durva nem is értem…
A mesterséges intelligencia a MI. vagy az AI. – rövidítései kapcsán – szégyenteljes propaganda az emberi méltóság lejáratásának és tiszta hülyének való tekintésének - - akkor amikor maga elé emeli elsőkének és azzal a szöveggel amivel teszi – egy gépet egy robotot – lehet a legegyszerűbb számítógéptől a legbonyolultabb legkomolyabbikat is bele értve – MERT --- ÉS CSAK SZERINTEM – amit az ember egyszer bele táplál arra um. emlékszik és azt adja vissza a gép – pl. 1x1=1 soha nem adja pl. a kettő eredményt – és ez a szöveges válaszokra is érvényese ember fogalmazta be táplálta a sok jót választ és a gép legfeljebb a legjobbat válassza ki rá – és ami lényeg gyorsan – végzi munkafeladatét és pontosan…
EZÉRT IS LEPŐDTEM MEG EZEN A PRÓBAGANDA SZAGÚ olvasmányon olvasd el te is .. érdemes –
?????????????????
A robot és a humánum….
Amikor a robot humánusabb, mint az emberek
Amikor fáradok, az AI-t használom asszisztensnek - érdekes választ adott
Angelika Mihalik


Feb 17









READ IN APP





Amikor már elegem van a gépelésből, gyakran használom az AI-t, mint egy asszisztenst.
Most ezt a kérdést tettem fel:
《Az alperesi hatóság ezt írta a beadványában az élethez fűződő joggal összefüggésben:
„A felperes a védőoltások veszélyességének alátámasztására a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ honlapján közzétett adatokra hivatkozik, amelyekből látható, hogy a beadott oltások közül a legrosszabb esetben 0,00025%-ban volt fatális a kimenetel. Megjegyzendő, hogy az adat a 30 napon belül bekövetkezett haláleseteket rögzíti, azt nem mondja ki, hogy az immunizálás és az elhalálozás között ok-okozati összefüggés fennállt. Nem vitatjuk, hogy egy haláleset is szörnyű, azonban az egészségügyi beavatkozások esetén minden esetben kockázatelemzést szükséges végezni. Az életkorhoz kötött kötelező védőoltások esetén is ezt tette a jogalkotó és a nyújtott előnyöket összehasonlítva az elmaradásuk esetén fennálló hátrányokkal úgy döntött, hogy az előírásuk lényegesen célszerűbb."
Kerlek, fogalmazd meg, mi a gond ezzel az érveléssel, az élethez fűződő jog alapján, kötelező gyermekkori oltások kapcsán.》

Ezt válaszolta:
„Az alperes érvelése elfogadhatatlan, mert az emberi életet, különösen egy gyermek életét, statisztikai kockázatelemzés tárgyává degradálja, és ezzel egy gyermekáldozati rendszert véd, amelyben az egyén halálát a közérdek nevében mérlegelhetőnek és elfogadhatónak tartja, ami etikailag és jogilag is az állam hatalmával való visszaélést testesíti meg. Az állam nem tehet ilyet, mert az Alaptörvény II. cikke szerint az élethez való jog abszolút, nem korlátozható semmiféle közérdek vagy statisztikai előny nevében, így az oltáskötelezés során bekövetkező halálesetek közérdekű célokkal való igazolása a kanti etika alapján az embert eszközként kezeli, nem pedig önértékként, ami az emberi méltóság sérelmét jelenti. Ez az érvelés a Milgram-kísérlet tanulságait idézi, ahol a felelősség áthárítása a tekintélyre lehetővé tette az etikátlan cselekedeteket, itt pedig az állam a közérdekre hivatkozva mentesíti magát a felelősség alól, figyelmen kívül hagyva, hogy az egyén élethez való joga nem áldozható fel kollektív célok oltárán. Az ilyen megközelítés a náci eugenika vagy a középkori emberáldozatok logikáját idézi, ahol az egyén élete a közösség vélt javát szolgáló áldozattá válik, ami modern jogállamban elfogadhatatlan, hiszen az állam feladata az egyén védelme, nem pedig kiszolgáltatása.”
Touche. Beteszem az elleniratba. Ilyen erőset ritkán válaszol.
??????????????????



2023. október 11. • Bognár
!!!!!!!!!!!!! DURVA!!!!!!!!!!!!
A magyar ember látott egy reklámfilmet hazájáról, és ezért elhatározta, hogy a mai napon csupa olyan dolgot vesz a kezébe, amit MAGYAR feltalálóknak köszönhet az emberiség.
Kezdetnek fogott egy golyóstollat (*Bíró László, 1931*), felírta, hogy Találékony magyarok, majd egy mágnessel feltette a hűtőgépre (*Szilárd Leó 1929*), utána zajtalanul gyúló foszforos gyufával (*Irinyi János 1836*) rágyújtott egy cigarettára, közben CD-t hallgatott, nézegette a hologramos matricát a borítón (*Gábor Dénes, 1947*), majd beszedett egy C-vitamint (*Szentgyörgyi 1931*). Eszébe jutott egy barátja, telefonált egyet a vezetékes telefonjáról (*Puskás Tivadar 1878*). Még volt egy kis ideje, ezért játszott egy kicsit a komputerén (*Neumann János 1944*), elmélázott, hogy mely rendszert használja, végül a Basic Computer mellett döntött (*Kemény János 1964*), és Excel táblázatba rendezte tennivalóit (*Simonyi Károly 1974*). Megnézett (volna) egy 3D-s filmet, de ezt még egy 3D-s szemüveggel (*Rátai Dániel 2010*) sem tudta megoldani. A kudarc után feltett egy bakelitlemezt a hagyományos lemezjátszójára (*Goldmark Károly 1948*), és bekapcsolta a tv-t is (*Mihály Dénes, 1919*). Látva, hogy éppen New Yorkot mutatják be, megörült, hogy színes tv-je van (*Goldmark Károly, 1948*). Nagyon tetszett neki a város, elsősorban a Centrál Park (*Asbóth Sándor* ö készítette a város rendezési tervét is). Még megnézett egy tudományos filmet az űrkutatásról, ismét elcsodálkozott a hold autón (*PávlicsFerenc kb. 1960*), majd még indulás előtt megpróbálta kirakni a Rubik kockát (*Rubik Ernő 1976).*
Már semmi nem kötötte le, így elindult sétálni, és mivel a közeljövőben autót kívánt vásárolni, autókat nézegetett. Ezért magához vette automata fényképezőgépét (*Mihályi József 1938*), dilemmázott kicsit, hogy a régebbi típusú kontaktlencséjét (*Dallos József 1928*) vagy lágy anyagú kontaktlencséjét (*Gyorffy István 1959*) használja-e? Az első kocsi, ami megtetszett, egy Ford T-modell volt (*Galamb József 1908*,) aztán talált egy dízelmotoros BMW-t (*Ansits Ferenc 1983*), és megnézett magának egy Chevroletet is, amelynek automata sebességváltója volt (*Bíró László 1932*). Még felmerült egy VW bogár is a speciális dizájnja miatt (*Barényi Béla, 1925*). Ez annyira tetszett neki, hogy ennek még a karburátorát is megvizsgálta (*Csonka János 1893*). De hamar rájött, hogy marad neki a bicikli, hazamenve meg is nézte a pincében, hogy rendben van-e, főleg a dinamója (*Jedlik Ányos 1861*), majd ámultan nézte a szomszéd ház tetejére leszálló helikoptert (*Asbóth Oszkár1928*). Ezt a tényt azon melegében elmesélte Pulitzer díjas (*Pulitzer József 1917*) újságíró barátjának, akivel egy múzeumban találkozott, ahol éppen bemutatták a fényáteresztő üvegbeton feltalálásnak fázisait (*Losonczi Áron, 2001*) - magát a betont nem tudták megnézni, mivel annak jogi hercehurcáit 13 év alatt nem sikerült befejezni.
Mikor végre hazaért, már sötét volt, felkapcsolta, régimódi lévén, még kriptontöltésű lámpáját (*Bródy Imre 1930*), megivott egy pohár szódát (*Jedlik Ányos 1940*), és mivel megfájdult a feje, keresett egy gyógyszert is, meg is találta a legutóbb Bécsben vásárolt Kalmopyrint (*Richter Gedeon 1912*). Az egész nap fáradozásait kipihenendő visszatért a bakelit lemezhez, és feltette a Kodály-módszer vívmányait világszerte elterjesztő (*Kodály Zoltán 1929*) Psalmus Hungaricust.
(És nem gondolt Teller Edére.)
JUHÁSZ ÁRPÁD nyomán
000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000
"Ha a neveléshez meg kell aláznod valakit; nem tudod, hogyan kell tanítani ”
Ez nem igaz… élettapasztalatom rendőrség helyszinibírságtömb esetem Domsa Gézával… ellopta tőlem és én nem jelentettem tovább – később bűnjelt kamrából lopott lebukott … mi lett vele nem tudom…. ez utóbbit évek múlva úgy mondták vissza nekem – már vén öregen nekem… úgy mint a szombathelyi rendőriskola hamis oktatását velem kapcsolatban… most példakép vagy elrettentő kép vagyok okán::::::::::::::::::::::::::::

Majd leírom

A cikk tovább:
Mi világunk
Február 13., 20:06 •
Egy öregember találkozik egy fiatalemberrel, aki megkérdezi:
„Emlékszik rám?”
És az öregember azt mondja, hogy nem. Erre a fiatalember elmondja, hogy a tanítványa volt, mire a tanár megkérdezi:
„Na és mit csinálsz, mit csinálsz az életben?”
A fiatalember válaszol:
„Hát, tanár lettem.”
„Ah, milyen jó, mint én?” Kérdezi az öregember.
„Hát igen. Valójában azért lettem tanár, mert arra inspirált, hogy olyan legyek, mint maga".
Az öreg kíváncsian megkérdezi a fiatalembert, hogy mikor döntött úgy, hogy tanár lesz. A fiatalember pedig elmeséli neki a következő történetet:
„Egy nap egy barátom, aki szintén diák volt, bejött egy szép új órával, és úgy döntöttem, hogy én is akarom.
Elloptam, kivettem a zsebéből.
Nem sokkal később a barátom észrevette, hogy hiányzik az órája, és azonnal panaszt tett a tanárunknál, aki ön volt.
Ezután Ön így szólt az osztályhoz: „Ennek a diáknak az óráját ellopták a mai tanítási órán. Bárki is lopta el, kérem, adja vissza.
Nem adtam vissza, mert nem akartam.
Becsukta az ajtót, és azt mondta, hogy álljunk fel és alkossunk egy kört.
Egyenként át akarta kutatni a zsebeinket, amíg meg nem találjuk az órát.
Azonban azt mondta, hogy csukjuk be a szemünket, mert csak akkor fogja megkeresni a diák óráját, ha mindannyian becsukjuk a szemünket.
Úgy tettünk, ahogyan utasított.
Zsebről zsebre járt, és amikor az én zsebemben kutatott, megtalálta az órát, és elvette. Mindenki zsebét tovább kutatta, és amikor végzett, azt mondta, hogy „nyissátok ki a szemeteket”. Nálunk van az óra.
Nem árult el engem, és soha nem említette az incidenst. Azt sem mondta, hogy ki lopta el az órát. Aznap örökre megmentette a méltóságomat. Ez volt életem legszégyenletesebb napja.
De ez volt az a nap is, amikor eldöntöttem, hogy nem leszek tolvaj, rossz ember stb. Soha nem mondott semmit, még csak meg sem szidott, vagy félre sem hívott, hogy erkölcsi leckét adjon nekem.
Világosan fogadtam az üzenetedet.
Önnek köszönhetően megértettem, hogy mit kell tennie egy igazi nevelőnek.
Emlékszik erre az incidensre, professzor úr?
Az idős professzor így válaszolt: „Igen, emlékszem a helyzetre az ellopott órával, amelyet mindenki zsebében kerestem. Önre nem emlékeztem, mert én is becsuktam a szemem, miközben kerestem'.
Ez a tanítás lényege:
"Ha a neveléshez meg kell aláznod valakit; nem tudod, hogyan kell tanítani ”