elhunyt Drábik János…
Ma rendkívüli veszteség érte az igazságkereső embereket, délután elhunyt Drábik János, akinek egész életművét az igazság keresése teljesítette ki. Távozása olyan űrt hagy a magyar szellemi életben, amely szó szerint pótolhatatlan. Tudása, világlátása fény volt az éjszakában, iránytű a valótlanságok tengerén, életet mentő levegő a fojtogató hazugság elnyomó világában. Amikor az emigrációból visszatelepedett Magyarországra, könyveivel, előadásaival, cikkeivel olyan témákat tárt fel, amelyeket előtte soha senki, elsősorban azért, mert másoknak nem volt hozzá bátorságuk és természetesen képességük sem. Sziklaként állta a támadásokat, és rendületlenül terjesztette azt az ismeretanyagot, amely alapja annak, hogy megértsük, mi vesz körül minket. Drábik János tudása olyan fegyver volt, amelyet ellenfelei soha nem tudtak kivenni a kezéből.
Életem egyik legnagyobb ajándéka, hogy János az utolsó éveiben a bizalmába fogadott, én pedig szorgos tanítványként igyekeztem mindent a fejembe vésni, amit elmondott az igazságkereső világlátásról. A vízhez jutó sivatagi szomjazó nem tudja olyan mohón az életet mentő folyadékot kortyolni, ahogy én szivacsként szívtam magamba mindent, amit János elmondott. Ma már nem titok: a Kárpátia Stúdió könyvkiadási programjának jelentős része Drábik János útmutatásaira támaszkodik. És idén annyira, de annyira szerettem volna a kezébe adni az egyik nagy példaképének, Carroll Quigley történészprofesszornak a könyveit magyar nyelven. De erre már nem kerülhet sor.
Egy kicsit enyhíti ezt a hiányérzetet, hogy november 16-án még elvihettem hozzá Sárecz Iván barátommal a másik nagy példaképét, Jim Macgregort, A Titkos Elit szerzőjét. Amikor Drábik János 2024 őszén megtudta, hogy kiadom magyarul A Titkos Elit című könyvet, a nyakamba borult és arról érdeklődött, honnan hallottam erről a könyvről? – Közvetett módon tőled, ugyanis egy nagy tisztelőd, Ruff László évekkel ezelőtt szólt nekem, hogy te ezt az egyik legfontosabb könyvsorozatnak tartod – válaszoltam. János könnyezni kezdett és még egyszer megölelt. Ekkor határoztam el, hogy A Titkos Elit társszerzőjét, Jim Macgregort elhozom hozzá. Nem volt rá esély, de tudom, ezt az égiek is így akarták, így megvalósult.
Mielőtt elindultam Jim Macgregorért a szállodába, szóltam Botond fiamnak, hogy “gyere velem, elviszlek két szellemi óriás találkozójára.” Botond ismeri János könyveit, a legnagyobb örömmel csatlakozott. Az a helyzet, hogy éreztem, ilyen pillanat soha többet nem jön el. És azt is éreztem, a 16 éves fiamat, mint egy sokkal fiatalabb generáció tagját, össze kell kapcsolnom a János és a Jim korosztályával. Botond generációjának kell tovább vinnie János és Jim fáklyáját. Ebben már én is köztes szereplő vagyok.
Jim Macgregor és Drábik János, a két szellemi világítótorony találkozásának pillanatait, másodperceit soha nem felejtem el. És így van ezzel a fiam is.
Most, amikor százszorosan érzem azt, hogy a nagy példakép távozásával a veszteség felfoghatatlan, mégis leírhatatlan hálával és szeretettel gondolok Drábik Jánosra. János, mindent köszönök! Folytatjuk! Ezzel a két utolsó fényképpel búcsúzom Tőled:
Balról jobbra: Sárecz Iván (“Józsi bácsi”), Jim Macgregor (A “Titkos Elit” c. könyvek társszerzője), Dr. Drábik János, Szakács Botond, Szakács Árpád
Szakács Botond és Dr. Drábik János (2025. november 16.)
0000000000000000000000000000000000000000000000000
Ki kit inspirált?
Engem biztos, hogy nem, hisz akkor amikor leírtam 1984-ben… – de bizonyíthatóan itt: nem biztonságos”””” rettenti el az olvasót a bűn szeme…
http://network.hu/spartakusz/blog/laszlo-blogja/mar-nem-felek?fbclid=IwZXh0bgNhZW0CMTAAAR1gIsFClUi5MNGpw0anjMz4sQ518OOQ_xewOXucIRn_vyAKFFbtFop9jZc_aem_MdnAFKfaNBVEXaqMG14LaQ 2009-ben tól!!!!
amai megmondók még sehol se voltak - illetve voltak csak hallgattak!
ma 2026.01.05-én 01:03-kor írtam és küldöm nektek!