Érezted már úgy, hogy Valaki olyan fontos Neked, hogy egy percre sem tudod kiverni a fejedből? Amikor annyira elviselhetetlen a hiánya, hogy a lelki fájdalmak mellett már fizikai fájdalmaid is vannak? 
Amikor nincs Veled, nehéz levegőt is venni, és amikor Vele vagy, olyan érzésed van, hogy még levegőre sincs szükséged...? 
Még talán lélegezni sem kellene, mégis élsz... 
Mert érzel valamit, ha Vele vagy... 
Érzed a végtelen, mélységes kötődést, azt a mély érzést... 
Talán valami különleges, földön túli érzést... 
Szinte érzed az angyalok jelenlétét... 
Azt, ahogy körbelengenek, körbetáncolnak Titeket, mert így általatok most Ők is boldogabbak. 
Amikor a Szerelmed szemébe nézel, elveszel a tekintetében, szinte megáll körülöttetek az idő, és olyan, mintha kívülről látnád Magatokat. Két embert és egy lelket. Mert azok vagytok! 
Érzed, hogy nincs szükséged semmire, nem számít semmi, csak az érzés, hogy Vele vagy. Hogy érzed a testét, a lelkét... ami feléd árad belőle. Mert pont arra van szükséged... 
Az kell ahhoz, hogy teljes ember légy. 
Mert Nélküle csak fél ember vagy. Magányos és elveszett. 
Érezted már azt a fájdalmat, amit akkor érez valaki, ha a lelkéből kitépnek egy darabot? Mert a lelked párjától, aki tökéletesíti a Tiédet, messze kell menned... Mert amikor elengedted, ott maradt Belőled egy kis darab, és ez így már nem Te vagy... 
És jól tudod, hogy vissza kell menned... Vissza.... Hozzá..... 
Mert már nem tudsz arra gondolni, hogy Te meg Én... 
Hanem csak arra, hogy Mi... 
Mi együtt!!! Örökké!!! 
A Szerelmeddel mindörökké....