Fényképed mellett ülve... Rád emlékezünk...
A fájdalom a szót belőlünk teljesen kiűzte...
S most csak könnyezünk... könnyezünk...

Összetört, érzékeny szívünk...
Szemünk a könnyektől ázik...
Nincs erőnk arra hogy elhiggyük...
Lelked már máshol virágzik...

A mécses fényében...
Csendben rád várunk... csak várunk...
Emléked tovább él mi bennünk...
s mindent mi te voltál a szívünkbe zárunk!!!