Egyszer az egyik műszaki tanárom azt mondta, hogy mindig feketén és cukor nélkül issza a kávét, mert ennyi keserűség kell az életében.

Vajon miért ragadnak az ember fejében mondatok?
Miért éppen azok maradnak meg, és bukkanak újra és újra felszínre.
Ahogy múlik az idő, egyre kevesebb a tejeskávémban a tej és sohasem ittam cukorral....

Ennyi keserűség nekem is jár. Ennyi keserűség nekem is kell.
Ha bármit kívánhatnék, akkor valószínűleg semmit sem kívánnék.
Nem hiszem, hogy bármi ingyen lenne. Mindennek meg kell fizetni az árát, és én tudni akarom, hogy miért mit kell fizetnem....
Akkor is tudni akarom, ha nagyon fáj, ha újra és újra beleszakad a szívem.