Egyszer az egyik műszaki tanárom azt mondta, hogy mindig feketén és cukor nélkül issza a kávét, mert ennyi keserűség kell az életében.

Vajon miért ragadnak az ember fejében mondatok?
Miért éppen azok maradnak meg, és bukkanak újra és újra felszínre.
Ahogy múlik az idő, egyre kevesebb a tejeskávémban a tej és sohasem ittam cukorral....

Ennyi keserűség nekem is jár. Ennyi keserűség nekem is kell.
Ha bármit kívánhatnék, akkor valószínűleg semmit sem kívánnék.