"Ha most melletted lehetnék, csak néznélek némán.
Nézném két szemed egy forró csók után.
Gyöngéden megfognám a kezed,
ha csak egy percig is de boldog lennék veled!"


"Este ha kigyúlnak a fénylõ csillagok,
úgy fáj hogy te ott és én itt vagyok.
Felsír bennem a hozzád hívó vágy
és rólad álmodom át az éjszakát!"


"Fáj olyant szeretni, akit nem érhetsz el,
aki szinte azt sem tudja hogy létezel.
Tudni, hogy nem kellettél neki,
érezni hogy más is szereti, olyan aki el is érheti."


"Ne haragudj rám, ha titokban imádlak,
elsuttogom neved hervadó virágnak.

Nevetésed vidámmá tesz,
bánatod megkönnyeztet.
Haragodat csitítanám,
Fájdalmadat simítanám.
Ha akarod meghallgatlak,
ha szeretnéd békén hagylak.

De ha már kevés vagyok, s nem kellek,
add tudtomra - szó nélkül elmegyek
- mert a barátod vagyok.

(Víg Éva)

 "Számíthatsz rám, ha közel vagy, vagy távol, számíthatsz rám ha gyenge vagy, vagy bátor, számíthatsz rám ha el vagy veszve mert barátod vagyok mindörökre..."

 "A barátság a égvilágon semmit nem követel, kivéve egy valamit: õszinteséget.

Egymásra talált a fiú s a lány,
a fiú szépet ígért, s hitte a lány.

Remélte, így marad, és szerette nagyon,
s engedett a fiúnak mindent, szabadon.

Így voltak õk ketten, együtt boldogok,
de aztán egyszerre minden megváltozott.

A fiú a lányt ritkábban kereste,
a lány pedig kedvesét hiába szerette.

Mert a fiú szívében kihunyt a láng,
s parlagon hevert a letépett virág.

A lány úgy érezte: nincs miért élnie,
nincs célja semmi már; be kell fejeznie.

Amit kigondolt, meg is cselekedte,
a fiú eztán jött rá; mindig is szerette.