HÓKIRÁLY

Ott,hol pásztortüzek lobognak az éjben,
A hegyek felett egy szörnyű szellem jár,
Ködben az alakja,éjben az árnyéka,
Jaj a halandónak,ha elébe áll.

Fent a Hargitán a holt bércek között
Óriási léptekkel jár a Hókirály.
Hangozzák a sziklák harsogó haragját,
Átkozott a lélek,kire rátalál.

Hargita ormán a holt bércek között
Óriási léptekkel jár a Hókirály.
Amerre elhalad rohanva,nyomában
Csattogó fogával szellemhada jár.

Mysthikus csendjében semmi sem pótolja
Komoly valójában a mélységes űrt...
Hókirály hatalmát hírdeti örökre
Harsogó hanggal a havasi kürt.