És ami talán a legszebb a percben! Percek alatt történik valami apróság, valami gyermekes általánosság, és aztán mindig, aztán örökké emlékezni kell rá.

Darvasi László

Rózsafa

Adventi éjszaka.

Fehér hótakaró,

ezüst fénytakaró,

valót eltakaró.

Mintha nem volna más,

csak ez a ragyogás....

titokzatos,csodás.

Nincsen se hang,se zaj,

nincsen se seb,se baj,

se sóhajtás,se jaj.....

Se bűn,se szenny,se sár,

se kín,se könny,se kár

csak hó és joldsugár.

Hiszen így volna jó.

De nem ez a való.

Csak a fénytakaró.

Alatta szenvedés,

szenny,sár ...elfödi és

elrejteni kevés

a hó és holdsugár.

De Valakire vár

a holdfényes határ.

Tudok egy bolygót, egy vörös képű uraság lakik rajta. Az soha egyetlen virágot meg nem szagolt életében. Soha egyetlen csillagot meg nem nézett. Soha senkit nem szeretett. Soha nem csinált egyebet, mint folyton csak számolt. És egész álló nap azt hajtogatta, amit te mondtál az imént: "Én komoly ember vagyok! Én komoly ember vagyok!", és csak úgy dagadt a kevélységtől. Hát ember ez? Dehogy ember! Gomba! 
     - Micsoda! 
     - Gomba! 
     A kis herceg most egészen sápadt volt az indulattól. 
     - Millió és millió éve, hogy a virágok tüskéket gyártanak.

← Az ember… egyszer olyannak mutatkozik, mintha az ős rossz sarjadéka lenne, másszor meg találni sem lehet nála nemesebbet és Istenhez hasonlatosabbat.