Biztosan megesett már mindenkivel, hogy megtréfálta önmagát úgy, hogy elhitte azt amit álmodik. :)Rendszeres élményem, hogy átverem magam a felébredés képeivel. Ugyanis annyira valósághűek...Ma gyakorlatilag a tegnapi valós elalvás képeit láthattam viszont. :)

Ott bukott meg a mutatvány, hogy biztos voltam benne, hogy beállítottam az ébresztést. :)

Így leleplezve aludtam szépen tovább... 

Lehet, ma össze fogok veszni valakivel, akivel nagyon nem szeretnék.

Történt, hogy szervezett egy "engesztelő" találkozót egy barátomnak és nekem.A másik ember elvetette a napot, mondván, hogy akkor nem ér rá. Hát végül is ezt megtudtam, de nem tőle (szervező). Mivel volt előzménye a dolognak ezért hagytam most a büszkeségemet nyerni (úgyis sokat van elnyomva:) ). 

Itt egy tételes lista volt arról, hogy miben éreztem sértve magam.

Kitöröltem. 

Jöjjön a tanulság inkább, egy önigazolás helyett.

Van úgy, hogy kényelmesebb a saját verziónak erőltetni egy történtre ahelyett, hogy nyomoznánk kicsit a valódi után. Ebben nincs is nagy újdonság, de a következő szint, amikor valamilyen meggyőződés lenyomja a racionális alapértelmezett működést. Mi is az alap?

Az, az, hogy soha nem ismerhetünk minden lehetőséget, ellenben elképzelünk párat, ezeket hajlamos a tudatunk elkönyvelni úgy, hogy csak ezek létezhetnek. A kicsit is tudatos emberke ekkor megvakarja a fejét és feltesz egy kérdést? Biztos, hogy csak azok a dolgok történhetnek, meg amikre én az előbb gondoltam?

Nem a válasz hozza a megnyugvást, hanem már a kérdés megléte.Ezek után megérkezik a nyugalom és jön a várakozás, hogy hátha összeáll majd a kirakós. Eddig tényleg szuper a dolog, az elmélet a gyakorlatban is működik.De meddig? Addig az ingerküszöbig ameddig már kiállta a próbát.

Nálam most új szintre kellett volna lépnie a gyakorlati megvalósításnak. Nem sikerült neki, legalábbis azonnal. Már talán kicsit okosabb lettem, hogy hátha az új, meredekebb helyzetekben is megmarad az a kis hang, aki elfogja a szelet az indulat vitorlájából. 

Azóta váltottunk pár levelet és következetesen kihagytam a sértődött énemet, egész produktív lett. 

Vajon mi az a pont ahol még a dolog kompromisszumkésség egy nagyobb jóért és nem meghunyászkodás?

Na ezen még agyalni kell…