<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

Ez az én dunna parti tájam

Az én Surányom Szépsége e Duna partnak. Az őzek,
mókusok, szemében árnyékot, álmot elidőző.
Arany bogárkák mozdulnak meg lassan-lassan
arany hálót ringató pókok alkonyában,
s levélruhában csendet csillog, most már az ősz.

Az én életem már itt van a két dunna közt.
Itt altatják virágok, kellemes illatukat.
Múltam Duna tiszta, tündöklő vizében
a gyermekkorom látom, visszanézve,
s levélruhákon csendfényes csillagok fényében.

Az én életem most Duna közt, messzi pesttől
itt levő Szépséges Földjén. Nyugtalan madár
útjában, kékjében kék szemek kísérik,
egy-egy dunna parti bokor piros szépsége vérzik
és csillag fehér csillagok az őszre várnak már.

Életem, dunnán innen olyan messze van pest.
Hihetetlen. Arany könnycsepp ragyog
hálókon átaranyló pókos alkonyatokban.
Egy álomkéz mozdul meg lassan-lassan
és télre várva dunna parti hó szikrás csillogásában.