Ez a történet egy katonáról szól, aki hazatért a vietnami háborúból.

San Frascisco-ból telefonált haza szüleinek.
"Anya, apa, megyek haza. Valamit még meg kell kérdeznem. Itt van velem a barátom, szeretném, ha velem jöhetne ő is hozzánk."
"Természetesen"- válaszoltak a szülők-" szívesen látjuk őt is".
"Valamit még tudnotok kell."- folytatta a fiú-"Az én barátom súlyos sebesüléseket szerzett. Egyaknára lépett, elvesztette egyik kezét és lábát. Nincs neki hova menni és én nagyon örülnék, ha velünk lakhatna."
"Ez borzasztó fiam. Természetesen szívesen segítünk neki lakást keresni."
"Nem, apa, anya. Azt akarom, hogy velünk lakjon."
"Fiam,"- válaszolt az apa-"nem tudod, mit kérsz tőlünk."
"Valaki ilyen hátrányokkal óriási gondokat okozna nekünk.
Van nekünk egy életstílusunk, csak nem várod tőlünk, hogy miatta azt csak úgy megváltoztatjuk.
Szóval gyere haza, de azt a srácot felejtsd el. Bizonyára képes lesz magáról egyedül is gondoskodni."
A fiú rögtön letette a telefont és többször már nem jelentkezett.
Pár nap múlva a szülőket San Francisco rendőrségéről hívták.
A fiuk leugrott egy felhőkarcoló tetejéről és szörnyethalt.
A rendőrség öngyilkosságként zárta le az esetet.
A kétségbeesett szülők azonnal repülőre szálltak, hogy azonosítsák fiuk holttestét.
Felismerték őt és megdöbbenéssel vették tudomásul, hogy a fiuknak hiányzott az egyik keze és lába.

Tanulságos, elgondolkodtató és szomorú történet....