#7, A balatonakarattyai löszfal és a Rákóczi-fa emlékhely, “A Kelet-Balaton“csodái” és “A Balaton természeti csodái” jelöltje.

A google térképen itt <<< (# szerkesztés alatt!) Aki arra jár vadássza már le a geo koordinátákat és küldje el nekünk hozzászólásban 

Lehet azon vitatkozni, hogy honnan nézve a legszebb a Balaton panorámája, de nem érdemes:) Viszont vannak helyek, ahonnan kötelezően meg kell nézni a látványt. Nos a balatonakarattyai löszfal tetejéről, igen csodálatos látvány terül elénk: a sétánytól széles panoráma nyílik a tó keleti medencéjére. Mivel rönkasztalokat is találunk, szemlélődésünk alatt, kényelmesen akár meg is uzsonnázhatunk! A sétány közelében pedig megkereshetjük a Rákóczi-fát, illetve annak tekintélyes maradványait. Ezenkívül lesétálhatunk a lejárón a vasúti alagúthoz vonatos képet csinálni, de ehhez nézzük meg a menetrendet…

A löszfal alulról nézve impozáns látványt nyújt, a falban lévő lyukak valaha lakottak voltak: a néphagyomány szerint csak fentről lehetett leereszkedni hozzájuk s ezért vész esetén jó mencshelyként szolgáltak.

A település középpontjában állt a több mint 400 éves Rákóczi-szilfa. Ez a fa jelölte egykor Zala és Somogy vármegyék határát a tavon halászóknak. A fa, amelyhez a legenda szerint a névadó fejedelem is lovát kötötte, 1968-ban száradásnak indult, utoljára 1987-ben zöldellt ki. A kidőlt fa ma emlékmű. A balatonakarattyai Rákóczi-szilfa ma már nem él, csak egykori hatalmas törzsének pusztuló maradványait tekinthetjük meg.

Úgy tudjuk, hogy Rákóczi soha nem járt a Dunántúlon. Valószínűbb, hogy a róla született legendák legkiválóbb tábornokának, Vak Bottyánnak és az ő alvezérének, Béri Balogh Ádámnak ottani dicsőséges hadjáratai révén kötődnek a fejedelemhez. Elterjedt, hogy a fa tövében tartották 1532. január 1-jén az országgyűlést. Ez aligha igaz, hiszen a fa akkor még valószínűleg nem is létezett.

Kaán Károly 1931-ben megjelent, Természetvédelem és a természeti emlékek című könyvében így ír a fáról:

A szilfák királya kétségkívül az akarattyai szil (Ulmus campestris), melyet a balatoni nyaralók olyan szívesen keresnek fel. (95. kép.) Eötvös Károly írásaiban igen kedvesen emlékezik meg erről az öreg fáról.¹ „Születése óta – így ír – magánosan áll ott a dombtetőn, Büszkén, védtelenül, viharok és villámok ostromamában.” Tényleg fejedelmi és olyan az elhelyezkedése, hogy messze nyugatról, Tihany ormáról is látható.² A fa mellől elragadó kilátás nyílik a Balaton felé. Alig csalódunk, ha feltesszük, hogy olyan ültethette oda, akit elbájolt e pontról nyíló gyönyörű kép és ezért valamiféle tanyát verhetett ezen a helyen, amely mellé azután ezt a fát ültette. A vallásalapok bérletileg hasznosított szántóföldjén álló és szűkre szabott szegényes kerítéssel övezett ennek az öreg fának mellmagassági kerülete 7.42 m. Mellmagassági átmérője 2.36 m. Magassága 22 m. Koronájának átmérője 26 m. A földtől mért 1.30 m magasságban már három hatalmas ágba tagolódik. A szétágazásnál kialakult lapos felületen korhadás keletkezett. Nincs kétségünk abban, hogy a vallás- és közalapítványok intézősége a jövőben fokozottabb gondozásban részesíti ezt a tiszteletre méltó öreg fát, és környezetét is e becses ereklyéhez méltóan alakítja ki.”