Édesanyám megidézlek, mára várlak, gyere kérlek, Aput is hozzad magaddal, láthatatlan varázslattal, egy szerető ölelésre, Szent Karácsony estéjére. 

Lelkem mélyén itt legbelül őrzöm felejthetetlenül, régmúlt karácsony emlékét, meleg otthon békességét. 

A gyertyaláng hangulata szívem most is simogatja, gyermekkori üveggömböm karácsonykor még rám köszön. 

De nem virít a jégvirág, elolvadt az álomvilág, kályhacsőben szél nem fütyül, kályhánk heve régen kihűlt. 

Csillagszóró száz szikrája öröm táncát sziporkázva tovatűnt, - úgy mint az élet, egy perc alatt semmivé lett. 

Amióta Ti nem vagytok a lelkemre jégcsap fagyott, és ha enged szorítása, nyelem könnyem, - más ne lássa.