Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre, a hónapok csendjét kis lényed megtörte. Mamád, ki méhében néked otthont adott, az élettől egy csodaszép kisbabát kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt, elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban, s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte, s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt, s léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és babája, s érezte, élte már nem volt hiába!!!!!!!!!!!
A felhasználói élmény fokozása érdekében már mi is használunk cookie-kat a Network.hu oldalon.
Az oldal használatával beleegyezel a cookie-k alkalmazásába. További információ: itt.
Kommentáld!