A drótcsengő a parkban megszólal 
lágyan, halkan, 
mert rázza az őszi szél; 
zöld fönn a kapubálvány, de sárgul, 
hulldogálván fáról a gyenge levél. 
A drótcsengő a szélbe 
oly szomorún zenél be 
s a szívnek bánata kél. 
Fenn zöld a kapu rácsa, 
de zörg az év harácsa a földön: 
őszi levél. 
S a csengő csengve 
mindég mert rázza durva vendég, 
hívatlan északi szél, 
bejő a zárt kapun át, 
s hordozva hosszú gúnyát söpörget, 
sárga levél.