Egerészölyvvel biztosan mindenki találkozott már, még ha nem is tudott róla. Akár közúton, akár vasúton indulunk az országban bármerre, néhány kilométer megtétele után biztosan látunk az utak mellett kerítésoszlopokon vagy fákon üldögélő ragadozó madarakat. Ilyen esetben szinte biztosak lehetünk benne, hogy egerészölyvet látunk – kezdi a madár bemutatását Veress Tamás.

Nem véletlenül kerül a leggyakrabban a szem elé az egerészölyv: a legnagyobb egyedszámú ragadozó madárfaj Magyarországon, fészkelő állományát tíz-húszezer pár közöttire becsülik. Ez azonban csak az elmúlt évtizedek védelmének köszönhető: a huszadik század első felében ugyanis egyedszámuk jelentősen lecsökkent, köszönhetően a mezőgazdasági területek terjedésének, mely a fészkelésre alkalmas fák kivágását jelentette, valamint az intenzív ragadozóüldözésnek. Így az 1900-as évek közepére az Alföld nagy részéről kiszorult, leginkább a hegyvidéki erdőségekben – így aBükkben – tudott nagyobb állományuk fennmaradni. Vadászati tilalmat 1933 óta élvez, természetvédelmi oltalom alatt pedig 1954 óta áll, természetvédelmi eszmei értéke példányonként 10.000 forint.

A védelem eredményeként az egerészölyv az elmúlt évtizedekben visszafoglalhatta kedvelt élőhelyeit, az alföldi nyílt gyepeket és mezőket, ahol a mezőgazdasági területek közötti fasorokban, facsoportokban fészkel. Fészkét általában a fák lombkoronájának középső részében rakja. Fészekalja általában 2-3 tojás, de a mezei pockok és más rágcsálók állományától függően ettől kevesebb vagy több fiókát is felnevelhetnek egyszerre. Fészeképítésük nem csak saját állományuk részére jelentős, hanem az egerészölyvek által elhagyott fészkekben gyakran költenek más védett és fokozottan védett fajok is, mint például a kerecsensólyom, a vörös és a kék vércse, az uráli bagoly.

Az egerészölyvet gyakran éri az a vád, hogy jelentős károkat okoz az apróvad állományban. Tény ugyan, hogy időnként kisnyulat, fácáncsibét is zsákmányolnak, a táplálkozáselemzési vizsgálatok alapján azonban étrendjük túlnyomó részét – 70-90%-ban – rágcsálók alkotják, amellyel pedig jelentős hasznot hajtanak a mezőgazdaságnak. A rágcsálókon kívül, illetve rágcsálószegény években 20-40 % arányban fogyasztanak egyéb kisemlősöket, madarakat, hüllőket, kétéltűeket, valamint ízeltlábúakat. Közülük az apróvadak legfeljebb 5 %-ban jelennek meg a táplálékukban, amely látható, hogy nem eredményez jelentős károkozást.

Mivel a hazai ragadozó madár fajok közül az egerészölyv rendelkezik a legnagyobb populációval, így a „nagy számok törvénye” értelmében a ragadozó madárfajokat veszélyeztető tényezőknek is leggyakrabban ők esnek áldozatul, így azonban tekinthetőek indikátorfajnak, azaz azok a veszélyeztető tényezők, melyek az egerészölyvek esetében sérülést vagy akár elhullást okoznak, más védett és fokozottan védett ragadozó madarainkra is veszélyt jelentenek.

A legnagyobb veszélyt minden bizonnyal az erősáramú vezetékekokozzák, különösen azokon az élőhelyeken, ahol nagy kiterjedésű fátlan területek vannak, így az egerészölyvek a fák hiányában a villanyoszlopokra szállnak le. A villanyvezetéken kívül a másik jelentős veszélyeztető tényező a közúti forgalom, különösen, mivel az egerészölyvek előszeretettel ülnek az utak menti kerítésoszlopokon és fákon. Szintén nagy számban okoz megbetegedést vagy akár elhullást az illegális mérgezés is, mellyel vagy célzottan a ragadozó madarakat kívánják elpusztítani, vagy az azok zsákmányául szolgáló rágcsálókat; a végeredmény – azaz a madarak elhullása – szempontjából ez azonban lényegtelen is. A védelem ellenére továbbra is veszélyt jelent az illegális vadászat – ráadásul jelenleg is van olyan törekvés, amely az egerészölyvek „túlszaporodására” és „károkozására” hivatkozva legalizálni szeretné az állomány gyérítését, amivel a természetvédelmi szervezetek természetesen nem értenek egyet.

Mint természetvédelmi mentőhelyre, a Miskolci Állatkert ésKultúrparkba évente több mint száz sérült, elárvult, vagy egyéb okból emberi oltalomra szoruló védett és fokozottan védett állat érkezik, részben a Bükki és az Aggteleki Nemzeti Parkkal való együttműködésünknek köszönhetően, részben az állatok iránt felelősségtudattal rendelkező lakosok általi beszállítások révén. Az így bekerülő állatoknak több mint harmadát sikerül meggyógyítanunk, felerősítenünk és visszaengednünk őket a szabad természetbe. A 2011-es évben ez azt jelentette, hogy a mintegy félszáz repatriált állat természetvédelmi értéke meghaladta a másfél millió forintot.

A bekerülő állatok között is az egerészölyvek szerepelnek a legnagyobb egyedszámban. Különböző sérülésekkel érkeznek állatkertünkbe: áramütéssel, közúton való elütés okozta sérülésekkel, kerítésnek repülve szárny- vagy lábsérüléssel, mérgezéssel, stb. Egy részükön sajnos mi sem tudunk már segíteni, más részüket viszont sikerül újra szabadon engedni. Vannak azonban olyan egyedek is, amelyeket sikerül ugyan meggyógyítanunk, ám olyan maradandó sérülésük van, melynek eredményeként már nem tudnának a természetben megélni. Ezek amadarak állatkertünkben maradnak, ahol a látogatók számára is bemutatásra kerülnek, így tudjuk szemléltetni a hozzánk érkezőknek a természetvédelmi tevékenységünket.