A gonosz ember tagadja, hogy bűntudattól szenvedne - saját bűnösségének, alkalmatlanságának, tökéletlenségének érzésétől - éppen ezért másokra hárítja fájdalmát projekció és bűnbakképzés útján.

A gonosz ember elképesztő mennyiségű lelki energiát pazarol el az álcázásra. Legalább annyi energiát fordít körmönfont racionalizációira és destruktív kompenzációira, mint egy egészséges ember a szeretet kifejezésére. Ugyanis retteg attól, hogy az álca egyszer csak lehull és lelepleződik a világ és saját maga előtt